"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel...
Mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik
A Csoda, a Remény, a Szeretet és a Holnap Álmai."
(Ron Cristian)
Ha többféle út kínálkozik számodra és nem tudod,
melyiket válaszd, semmiképp se bízd a döntést a véletlenre,
hanem ülj le és várj! Várj még és még!
Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved,
s mikor beszélni kezd hozzád, állj fel és menj, amerre visz!"
Susanna Tamaro)
Bölcs szó
Melyiket válasszam az Éjszakát vagy a Nappalt?
Mikor szemem csodákkal elfoglalt.
Ha Éjszaka "aludom" nem látom a Csillagot.
Mely mind színeiben csodásan ragyogott.
Ha Éjszaka éberen nézem az Eget.
Aludnom kell nappal, pedig a Nap éget.
Melyiket válasszam, vagyok búban, gondban.
Melyiket kedvelje létem jobban?
Az Égből Bölcs szó hallik felém.
Pihenhetsz, mert felhő is van elég.
Ilyenkor aludhatsz nem ér vád Téged.
Hogy elmulasztottad, s a Csillagot nem nézted.
A Bolygók és mind megbocsátanak.
Csak már később nem ott látszanak.
Rád fényes Nap köszönt az Égen.
Munkálkodhatsz, boldogan serényen.
Így váltakoznak Éjjelek s Nappalok.
Bölcsen van ez, így nem lehet panaszod.
Mindkettő a Tiéd, Éjjel és Nappal.
Csak tudnod kell, hogyan élj azokkal...
|
|
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
