|
Lattipa s a Nap
Lzr Ervin
Lattipa s a Nap
Volt egyszer egy kirlykisasszony. gy hvtk szeszlyessgt, hogy Lattipa.
Egy szp nyri dlutnon belefeledkezve jtszott a bartnivel. Milyen kr, hogy este lesz, s vget kell vetni a jtknak - mondta az egyik bartn. „Ugyan mr!” - kiltott Lattipa kirlykisasszony, s a Nap fel fordult: „Nap! Megparancsolom neked, hogy maradj az gen!” A Nap mg csak nem is mosolygott. Lenyugodott. Fldhdtt Lattipa kirlykisasszony: „Megllj, Nap, ezt megkeserld!”
Egy msik alkalommal egy jszakai tncmulatsgot szeretett volna meghosszabbtani: „Nap, megparancsolom, hogy ne kelj fel!” - mondta nekikeseredetten. A Nap fogta magt s flragyogott, vget vetett a bli jszaknak. „Ez trhetetlen!” – toppantott Lattipa kirlykisasszony. - „Udvarmester! Azonnal zrd brtnbe a Napot!”
Gondolhatjtok, hogy nem sikerlt. Replt a feje szegny udvarmesternek.
„Ftbornok! Zrd brtnbe a Napot!” A ftbornok habogott-hebegett. Replt a feje.
Sorra kerlt mind: az alkamars, a fkamars, a ndor, a zdor, a pohrnok, a tnyrnok s mindenfle lnk s lnok. Zitty-zutty, rpkdtek a fejek, az g tele lett rpkd fejekkel, csillagfejek, bolygfejek, feketelyuk-fejek. De a Napot nem sikerlt.
Jaj, nekem. De jaj m, mert mr csak n maradtam egyedl, szerencstlensgemre ppen akkor ott voltam odaszletett udvari bolond. Jaj, Istenem, mirt nem szlettem mshova! mbr... Nem azrt vagyok n bolond, hogy egy szeszlyes Lattipa kifogjon rajtam. Bevezettem t egy cska vrkastly cska cintermbe. Befalaztattam minden ablakot, csak egyetlenegyet, egy nyugat fel nzt hagytam meg, rcsokat rakattam r, s egy bakacsinfekete fggnnyel elfggnyztem. Gyertykat hozattam, mvirgokat, girlandokat s sznpomps cifrasgokat, hztk a zenszek, ktsgbeesetten ttogott a krus. Este elhztam a bakacsinfekete fggnyt, ppen ott volt a rcs mgtt a lemen nap. „Tessk, brtnbe zrtam a Napot.” Lattipa diadalmasan flkiltott: „Megmondtam neked, szemtelen Nap, most megkaptad a magadt!”
Nos, ppen gy llunk. Mit tehetnk mst?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
