"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
|
[Friss hozzászólások] [3162-3143] [3142-3123] [3122-3103] [3102-3083] [3082-3063] [3062-3043] [3042-3023] [3022-3003] [3002-2983] [2982-2963] [2962-2943] [2942-2923] [2922-2903] [2902-2883] [2882-2863] [2862-2843] [2842-2823] [2822-2803] [2802-2783] [2782-2763] [2762-2743] [2742-2723] [2722-2703] [2702-2683] [2682-2663] [2662-2643] [2642-2623] [2622-2603] [2602-2583] [2582-2563] [2562-2543] [2542-2523] [2522-2503] [2502-2483] [2482-2463] [2462-2443] [2442-2423] [2422-2403] [2402-2383] [2382-2363] [2362-2343] [2342-2323] [2322-2303] [2302-2283] [2282-2263] [2262-2243] [2242-2223] [2222-2203] [Korábbi]
“Mindenből kettőt tartsunk kéznél, ami az élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk, két kedves szavunk legyen egy helyett. Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat - az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk. A természet bölcsen gondoskodott az egyről: társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja. A férfihez a nőt a nőhöz a férfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha apadna a szeretet, fogyna a türelem, csappanna a jóindulat, ott a tartalék a kezünk ügyében. Tudjuk, hogy hol keressük őket, és boldogságunk is megduplázódik.” (Tatiosz: Tartalékok)
Nagyon boldog tavaszi hetet kívánok!
Szeretettel
|
Ne siess most pihenj kicsit.Ragadd meg ezt a pillanatot
Mikor ídőtlen létezhetsz és a múlt örömeire gondolhatsz.
Érzed ugye,hogy kitárulnak a kapuk,és érzed életed ajándék azoknak
kik úgy szeretnek téged..
Kívánok neked nagyon szép hetet.Szeretettel ölellek.Luna
|
Köszönöm a szép üdvözleteket, és kellemes hetet hetet kívánok: Kalypszo
|
Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyült tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.
A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség...
Ölellek: ISA :) |
Szia Szerki!
Nagyon jó az oldalad! Sok info van rajta. Megnézed az enyémet is? Megéri-e? Igen, mert:
- Rengeteg Design
- Rengeteg Portálépitös dolog
- Minden nap Friss
- És még Rengeteg dolog!
Megéri nem? És mit szolnál egy button cseréhez? :)
Kérlek jelentkezz még az oldalamaon Lévő Honlap Versenyre. Megéri tudod miért? Mert nem Szavazós!!
Üdv.: Figi95
|
Üdv.: ryncaise, a Gitáros |
Szeretettel puszillak: Costello :)
|
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedőn fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.
(Idézet Weöres Sándor A két nem című verséből)
Boldog Nőnapot Kívánok!
Szeretettel: Rita
|
szeretettel idracsad
|
Drága Napsikám!
|
Kéri János:
Nőnapi köszöntő
Tavasz hajnalán
Róluk emlékezünk,
A nőkről, kiknek
Életünk köszönhetjük.
Ki mindent
Megtesz értünk, a nő,
Dajkál, ápol,
És felnevel ő.
Hálánk szálljon
Lányra, anyára,
Ki a családot
Összetartja.
Szépséges nők,
Jó asszonyok,
Kívánunk boldog,
Víg nőnapot.
Napsikám.
Nagyon boldog Nőnapot,és az ünnephez méltó
szép, napsütéses hétvégét kívánok
szeretettel. Zsóka
|
"Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre, amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra, amint a háznak szüksége van minden egyes kőre, amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre, amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre, az egész emberiségnek szüksége van terád, ott, ahol te vagy, egyetlen, s így helyettesíthetetlen."
Kedves Napsi!
Csodás hétvégét kívánok! Szeretettel: Manócska |
"Én azt hittem, enyém a tenger,
Amelynek mélyén a gyöngy terem.
Én önpusztító gyötrelemmel
E kincset vágytam szüntelen.
Lebuktam ím és fölmerültem,
Szorítva gyöngyház álmokat.
Megsebzett szívvel, szelídülten,
Felnőtt lettem egy perc alatt."
Drága Napsi!
Nagyon kellemes és pihentető
hétvégét kívánok! Remélem végre
a tavasz is megtalál minket!
Nagyon nagy szeretettel gondolok rád: Rita |
Egyben kellemes hétvégét és jó pinenést kívánok.
|
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércsöppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad...
/Wass Albert : Üzenet haza/
Jókedvet, jó időt, jó szavazást kívánok a hétvégére!
Szeretettel
|
[Friss hozzászólások] [3162-3143] [3142-3123] [3122-3103] [3102-3083] [3082-3063] [3062-3043] [3042-3023] [3022-3003] [3002-2983] [2982-2963] [2962-2943] [2942-2923] [2922-2903] [2902-2883] [2882-2863] [2862-2843] [2842-2823] [2822-2803] [2802-2783] [2782-2763] [2762-2743] [2742-2723] [2722-2703] [2702-2683] [2682-2663] [2662-2643] [2642-2623] [2622-2603] [2602-2583] [2582-2563] [2562-2543] [2542-2523] [2522-2503] [2502-2483] [2482-2463] [2462-2443] [2442-2423] [2422-2403] [2402-2383] [2382-2363] [2362-2343] [2342-2323] [2322-2303] [2302-2283] [2282-2263] [2262-2243] [2242-2223] [2222-2203] [Korábbi]
| |
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|