"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
|
[772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1] [Archívum]
Szió Napsikám!
Szép hetet, és jó éjszakát kívánok szeretettel: Mado
|
Kedves Napsi! Vidám szép hetet kívánok! Gyöngyi
|
Ma kisütött a tavaszi nap
s minden enyém a kerek ég alatt;
a fodros felhő a hegyek felett,
a selymesen elsuhogó szelek,
első levélke a tar ágakon,
viritó színek távol házakon,
utak mentén az elhagyott padok,
madárcsicsergés, kósza illatok...
Megcsókoltam egy cseresnyevirágot,
fiatal fűzek vesszejéből vágok
s husvéti barka hamvas bársonyával
megsimogatom az egész világot.
Ami itt búsul, ami itt ragyog,
minden enyém. És én tied vagyok.
Szép és kellemes hetet a hétre is.Ölellek ..Ilcsi
');
//-->
|
Már nagyon várom a tavaszt, jövő hétre vidám napokat kívánok szeretettel!
(Sajnos, még mindig tart a robot, de gondolatban itt vagyok)
Millió puszim!
semilin , portalguru
|
Sokan mondják, hogy itt a tavasz! Mi már nagyon szeretnénk, de ha kimegyünk, havat látunk (jegesen). Ugye tudod, hogy tavasszal is jövünk Hozzád/Hozzátok?
|
Kellemes tavaszvárást.Legyen szép a holnapod.puszillak..Luna |
Szió Napsikám !Szép hétvégét kívánok nagyon sok szeretettel. Remélem
kicsit jobban vagy már, sajnos csak az idő hoz enyhülés az ilyen bajokra :(.
Köszönöm a Top-pal kapcsolatos "intézkedésedet"
Puszi:
Mado |
"Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaidat,
ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteidet,
ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaidat,
ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemedet, és
ügyelj jellemedre, mert az szabja meg sorsodat."
(Frank Dutlaw)
Szép estét és kellemes napokat kívánok! Szeretettel gondolok Rád: Manócska |
Hiányzol nekünk!
|
Szia!
Én vagyok a "kis bandita" apa ölében és mondtam apának,hogy írjon Neked .
Mert miattam tud keveset netezni és Hozzád is azért jön olyan ritkán . Bocsi :)
Vigaszképpen itt az egyik pancsolós videóm .
|
Kedves Napsi
Ennek a képnek a Valentinos változatát a gépemen átraktam
egy másik képtárba, és úgy látom minden portálról eltünt.
Ezzel a képpel kívánok nagyon szép napokat, sok szeretettel. Miklós
|
Tenéked adom világom,
Bánatom, és örömöm,
Fogadd el kedves barátom!
Hálásan köszönöm!
Nézd csak! Itt vagyok, elbújtam
Ezekben, a sorokban,
Szeretnék benne maradni,
Szívedben, egy sarokban.
Ha netán magadba nézel
Eztán mindig megtalálj,
Szívesen eljövök hozzád,
Szólj csendben, vagy kiabálj!
Ott leszek veled életed
Minden egyes percében,
Megmutatom majd magamat
Álmaidnak tükrében.
Eljövök, majd meglásd hozzád,
Varázs órák éjjelén,
S együtt rohanunk barátom
A mesékbe Te. Meg én!
Drága Napsikám
Kívánok nagyom szép hétvégét, és mosolygós,
fagymentes jövöhetet. Zsóka
|
Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, Aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
Remélem jobb kedved van már drága Napsikám!
Áldott, pihentető hétvégét, jövő hétre vidám napokat kívánok szeretettel!
Millió puszim!
semilin , portalguru
|
Katona József: Az Andal
Be csendes az estve,
be bágyad a Nap,
be gyászra kifestve -
be hűlt ez a Lap!
Tövében elégve a déli sugártol
az ősz levelecske pörögve lepártol
s le sem jöve vettetik a Zephir-ártol
magán nyöszörögve az ősi határtol.
Csak egy üreg ásít
csak a liget int,
csak ingad a pázsit
csak ejti a színt!
Az életerő kifagy: ott, hol az ékkel
beéjeledő halom oldala kékel,
tünődve egy elfeketűlt döledékkel
csak a siket estveli csend tyütyürékel.
Elbódit az Alkony,
elömlik az ég,
elúszik az al-hony,
ellátszik a Vég!
Elállva marad bajait kilehellve
a megmerült tetem, ajk, szava, nyelve,
egy égi világbol alélt szeme tellve
fut Órionok kebelébe lövellve -
Kireppen az elme
(kicsalva eként)
ki, szive szerelme,
Ki így kiteként!
Üdv: Sebzett Angyal |
Ez a Mackó a dallal próbálja idecsalogatni a tavaszt ,amit mi kiskutyák annyira várunk! |
Szia Napsi! Kellemes szép estét kívánok! Nálunk nagy hó van, még mindig nem olvadt el, de legalább ma sütött a nap, így szép a tél. Bár már a tavaszt várom! Egy könnyű szendvicset vacsorára? Szemikének külön simit küldöm, ugye átadod!? Puszi: Gyöngyi
|
Hiányzol, Napsika! |
Rónay György:
Verebek
Tizennyolc-húsz fokos hideg
volt idefönt a hegyvidéken.
Már azt hittem, ezen a télen
kipusztulnak a verebek.
Napok óta egyet se láttam.
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd
után egy kevés maradék
volt még a tálban,
csak pár falat, de mégis étek:
eltenni kevés, kidobni vétek.
A cica kényes, nem eszi meg.
„No, majd megeszik a verebek!”
Azzal egy kis tálkára véve
kitettük a balkon közepére
a hóba.
Nem történt semmi perceken át.
Aztán megrebbent egy bokorág,
s gyanakodva
kidugta fejét,
és szétnézett egy kis veréb.
Szemügyre vette a terepet –
(de akkor már új s új verebek,
tíz-tizenöt is lehetett,
tolakodtak a háta megett) –
tollát borzolta, mintha fázna,
majd hirtelen
rászállt egyenesen
a balkon alatt a barackfára.
Onnét, kis kémlelés után,
mint csöppnyi gombolyag,
oly puhán huppant le a hóba a balkonon.
A többi veréb az ágakon
leste, mi lesz.
Nem történt semmi. A kis begyes
ugrott egyet-kettőt, utána
lecsapott a tálra,
kikapott belőle egy rizsszemet,
s eszeveszett
iramban visszamenekedett
a fára;
onnét lesett
a balkonunkra. A többi veréb
elébb s elébb
óvakodott, majd egyik a másik
után röppent a barackfáig,
barackfáról balkon peremére,
s onnét orvul, gyanakodva,
félve a tálig,
s egy rizzsel vissza az ágra.
Ellepték már egészen a fát.
És most kezdődött a haditanács!
Micsoda lárma!
Húsz? ötven? száz? – a Rózsadomb
valahány verebe ott zsibong
azon az egy fán, ott csivitol,
s amikor
elérkezik a pillanat,
zúgva megindul a csapat:
surrog-burrog a sok kicsi fürge
szárny, s a szürke
hadsereg elfoglalja a tálat.
Nekilátnak,
nyelik szaporán a rizsszemeket.
S a tálon csak úgy kopog és pereg
a sok kicsi csőr: tíz, száz, ezer
békés kis géppuska kelepel,
s mire a nagy csata véget ér,
a tálka alja olyan fehér,
hogy annál szebb a leghevesebb
mosogatás után se lehet.
A balkonon a hó
tele van millió
pirinyó
szarkalábbal:
a verebek lábnyomával.
Azóta minden ebéd után
nagy veréblakoma van Budán
a balkonunkon: itt zsibong
a Rózsadomb
minden verebe, s zengi veréb-
nyelven, hogy jólesett az ebéd,
s jöhet bátran a többi veréb
vendégségbe, mert van elég,
s lehet
mínusz tíz, húsz, harminc: a telet
majd csak kibírjuk, verebek,
verebek, rigók, emberek,
ha van bennünk egy kis szeretet.
Kati és Macsekok
|
[772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [52-33] [32-13] [12-1] [Archívum]
| |
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|