Tarbay Ede
Láthatatlan furulyán muzsikál egy angyal, másik kettő, láthatatlan, játszik szappanhabbal.
Kettő golyót gurigat, kettő meg kártyázik, kettő futkos a réten, szárnyuk bőrig ázik.
Kettő gumiasztalon fölugrál a Földig, mert a déli félteke álmait ők őrzik.
Kettő rozzant saroglyán szekerezik erre, aztán mennek, innen-onnan mind-mind Betlehembe.
Az angyalok, kétszer hét, együtt bohóckodnak, Kisded, József, Mária tőlük vidámodhat.
Rájuk fér. A szalmaágy csöpög a nyiroktól. Gerendák közt, likon át tél vihara tombol.
|