Remény

Az oly embernek élete mostoha,
Ki az Ég-re nem néz fel soha.
Nem veszi észre a Csillagot,
A Bolygót, Holdat, fényes Napot.
Miért is él e Föld színén,
Ha csak a bánat él szívén.

Ha a nappal bánatot hozott,
Még ott vannak este a Csillagok.
Ha számolni kezdi azokat,
Meglátja a színes voltukat.
A felhő is tud kedveskedni,
Melegben esőcsepp lenni.

Utána átölelni a Napot,
Kiáltani - boldog vagyok!
Éjszaka jönnek az Égi-seregek,
Ontják a földre a színes fényeket.
Szeretni kell az Éjt, s a Nappalt,
Így lesz a szív reménnyel elfoglalt.

2,

Melyiket válasszam az Éjszakát vagy a Nappalt?
Mikor szemem csodákkal elfoglalt.
Ha Éjszaka "aludom" nem látom a Csillagot.
Mely mind színeiben csodásan ragyogott.
Ha Éjszaka éberen nézem az Eget.
Aludnom kell nappal, pedig a Nap éget.
Melyiket válasszam, vagyok búban, gondban.
Melyiket kedvelje létem jobban?

Az Égből Bölcs szó hallik felém.
Pihenhetsz, mert felhő is van elég.
Ilyenkor aludhatsz nem ér vád Téged.
Hogy elmulasztottad, s a Csillagot nem nézted.
A Bolygók és mind megbocsátanak.
Csak már később nem ott látszanak.

Rád fényes Nap köszönt az Égen.
Munkálkodhatsz, boldogan serényen.
Így váltakoznak Éjjelek s Nappalok.
Bölcsen van ez, így nem lehet panaszod.
Mindkettő a Tiéd, Éjjel és Nappal.
Csak tudnod kell, hogyan élj azokkal...

3,

Napot neked adni nem tudom

Nem tudom Neked adni a Napot
De tudok adni egy pillanatot
Mikor megállíthatod a rohanó időt
Kiszakítva belőle minden erőt

Nem tudom a Napot Neked adni
Sugarával meleget árasztani
De elküldöm neked szívem melegét
Áldásként küldöm, legyen a Tiéd

Nem tudom a Napot adni Neked
De adom a szeretetemet
Ha fontos Neked, kezedbe veheted
Ha megérintett, magaddal viheted

A Napot Neked adni nem tudom
Hiszen nincs is saját napom
De van egy kis lángom, csak Neked
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet