"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
|
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [2202-2183] [2182-2163] [2162-2143] [2142-2123] [2122-2103] [2102-2083] [2082-2063] [2062-2043] [2042-2023] [2022-2003] [2002-1983] [1982-1963] [1962-1943] [1942-1923] [1922-1903] [1902-1883] [1882-1863] [1862-1843] [1842-1823] [1822-1803] [1802-1783] [1782-1763] [1762-1743] [1742-1723] [1722-1703] [1702-1683] [1682-1663] [1662-1643] [1642-1623] [1622-1603] [1602-1583] [1582-1563] [1562-1543] [1542-1523] [1522-1503] [1502-1483] [1482-1463] [1462-1443] [1442-1423] [1422-1403] [1402-1383] [1382-1363] [1362-1343] [1342-1323] [1322-1303] [1302-1283] [1282-1263] [1262-1243] [Korábbi]
Halottak napját november 2-án 998 óta tartja meg az egyház. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".
Emlékezzünk együtt Szeretteinkre!
Puszi : Szonja |
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Kati és Macsekok |
November 01.
Valaha fájó és megtört szívvel tudattuk Rokonokkal, Barátokkal,Ismerősökkel, Kit annyira szerettünk Eltávozott Közülünk.
Megszűnt drága szíve dobogni, Ő nem mondja már többé.. ..fáj.De Kik elveszítettük, Itt maradt a hatalmas űr,s a fájdalom.
Nem pótolja senki, Fájdalmunkban osztozott Mindenki. Mindig szeretettel gondolunk Rájuk, S Emlékük,szívünkben örökké él.
Gyújtsunk ma gyertyát Emlékezzünk Szeretettel Rájuk, Kiket ma is úgy szeretünk, Mint amikor még,itt voltak Közöttünk.
Szeretetben,Békességben telő napot Kivánok.
Szeretettel,Kéklaguna.
|
"Ezen a napon minden más, Újra mélyen érint meg a gyász, Nincs már velünk együtt, Kit ismertünk vagy szerettünk, Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok, Fülemben újra megcsendült a hangod, Szinte látom minden mozdulatod, Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket, Ezek a fények világítsanak Neked, Örök világosságban, békességben nyugodj, Soha el nem felejtünk, biztosan tudod!"
Szeretteink elvesztése, nagyon fájdalmas,
értük gyújtunk gyertyákat és mécseseket...
Kívánok meghitt, békés, nyugodt hosszú hétvégét! Szeretettel: Manócska |
Szia ,beugrottam egy ölelésre.Vali.
|
Gyújts te is egy gyertyát!
(részlet)
|
Legyen időd gondolkodni... Ez az erő eredete. Legyen időd játszani... Ez az örök fiatalság titka. Legyen időd olvasni... Ez a bölcsesség forrása . Legyen időd imádkozni... Ez a legnagyobb erő a Földön. Legyen időd szeretni, s hogy mások szerethessenek... Ez Istenadta kiváltság. Legyen időd barátságosnak lenni... Ez az út a boldogság felé. Legyen időd nevetni... Ez a lélek-muzsika. Legyen időd adni... Túlságosan rövid a nap ahhoz, hogy önző legyél. Legyen időd dolgozni... Ez a boldogulás ára. Legyen időd cselekdni tiszta szeretetből... Ez a mennyország kulcsa.
Figyelj a mára! A Tegnap csak egy álom, A Holnap csak egy látomás, A helyesen megélt Ma tesz Boldog álommá minden tegnapot És minden Holnapot reményteljes látomássá.
Boldog és pihentető hosszú hétvégét kívánok tiszta szívemből! semilin
Ha lesz egy kis időd, nézz be hozzám az "Érdekes képek" új menüpontba:) A Portalguru-n is vannak új kódok, modulkeretek:)
|
Ezen a napon minden más
Újra mélyen érint meg a gyász
Nincs már velünk együtt
Kit ismertünk vagy szerettünk
Ma lélekben újra együtt lehetünk.
Eszembe jutnak az együtt töltött napok
Fülemben újra megcsendült a hangod
Szinte látom minden mozdulatod
Nem is tudhatod, mennyire fáj hiányod.
Gyertyákat gyújtunk és mécseseket
Ezek a fények világítsanak Neked
Örök világosságban, békességben nyugodj
Soha el nem felejtünk, biztosan Tudod!
Nyugodt, békés napokat kívánok!
Nagyon sok szeretettel gondolok Rád: Sissi |
Emlék maradok
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!
Ha szép idő van s kék az ég
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok-
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.
Emlékezzünk drága szeretteinkre. Sajnos ha másképpen már nem tudunk, lélekben legyünk együtt velük Zsóka
Katt a képre
|
Szia! Jó pihenést kívánok a hosszú hétvégére! Puszi Fanta. Ja és most már egy kivételével az öszes oldalam elköltözött a G-Portálról. Gyere nézd meg. Köszi. |
Régen jártam nálad...de nem felejtettelek :) Costello
|
Nem haltam meg. Csak ezentúl, mindig egyedül ébredsz. S nem leszek veled Éjszaka, amikor álmodból sírva rettensz.
Nem haltam meg. Csak ezentúl, nem csókolom a könnyed. Ha terítesz, elég lesz egy tányér is, s már sosem lesz közös Ünnep.
Nem haltam meg. Csak ezentúl, Ne félj! Ne hulljon a könnyed. Mert láthatatlanul Követlek én. S ezentúl,... Örökre így lesz.
Lélekben legyünk együtt...akkor talán könnyebb lesz elviselni...
Ölellek:Isa |
Szia Napsi!
Nagyon szép lett az oldalad, gratulálok!
Andryka |
Ismered azt az érzést, mikor lefekszel, szeretnél aludni, nagyon szeretnél, de az álom sehogy sem jön, a gondolatok kavaroganak a fejedben, valami feszültség szorítja össze a gyomrod, egyre idegesebbé válsz, mert minél jobban szeretnél elaludni, annál erősebbé válik a tudat, hogy nem fog menni, csak kínlódás lesz az éjszaka? Fel kellene kelni, csinálni valamit, elfoglalni magad, de valójában tisztában vagy azzal, hogy nem tudná lekötni a figyelmedet semmi, hiába próbálnál meg mondjuk olvasni valamit, a legérdekfeszítőbb regény mondatai is összefolynának a szemeid előtt, mert ott van benned valami, ami minden érzésedet, gondolatodat uralja, rádtelepszik, föl s alá járkál a tudatodban, és minden mást elnyom, ural téged, irányít, hatalmában tart. Ismered ezt az érzést? Mikor csak fekszel az ágyadban, karjaid összekulcsolva a tarkódon, bámulod a plafont, a sötétségben szellemszerű képek vetülnek a retinádra, csönd van, hideg, érzéketlen csönd, nem hallasz semmi mást, csak a saját sóhajaidat, lélegzetedet, ami a időnként megmagyarázhatatlan zihálásba csap át, magad sem tudod mi lehet veled, dühössé válsz magadra, utálod ezt a helyzetet, legszívesebben felkiáltanál, felpattannál, és nekiindulnál a nagyvilágnak, mindegy hova, mindegy, csak menni, el innen, rohanni valahová a távolba, bele az éjszakába, menni, menni, menni. Aztán mégiscsak ott maradsz az ágyadban, erőnek erejével megpróbálsz valami kellemes képet felidézni az agyadban, rá akarod kényszeríteni magad, hogy azt a valamit, ami üvölt benned, azt elűzd, de nem megy, minduntalan visszatér. Csak forgolódsz, egyik oldaladról a másikra, gyűrögeted a párnád, érzed, hogy remeg a kezed, a nyugtalanság önmagát gerjeszti tovább, neked pedig sírni támad kedved, talán egy jó kiadós zokogás kitisztítaná belőled ezt az őrjítő érzést, mely kikészít, felzaklat, tönkretesz. Hiába tudod, hogy meleg van, nyakig be vagy takarózva, mégis fázol, de belülről fázol, valami jeges félelem tölt el, megijedsz önmagadtól, rettegni kezdesz a saját érzéseidtől, és szűkölve könyörögsz magadnak, hogy aludj el már végre. Persze minderre semmi esély, tudod jól, minél jobban akarod, annál távolabb kerülsz tőle. Ismered ezt az érzést? Megpróbálsz mély lélegzeteket venni, kitisztítani a tudatod, eszedbe jut miket hallottál, miket olvastál a relaxációról, mindent megpróbálsz, aztán kínosan kiröhögöd magad: neked még ez sem megy. Analízisbe kezdesz, megpróbálod logikusan végiggondolni, miért is van ez így, mi az, ami történik. Holott lelked mélyén tökéletesen tisztában vagy mindennel, úgy teszel, mintha az igazi ok nem is létezne, keresel valamit, amire ráfoghatod a kínlódásod, amire rázúdíthatod az összes felgyülemlett dühödet. De nincs bűnbak. Nincs. Hiába keresel. Egyre világosabban feltör belőled, az, amit minden erőddel megpróbáltál elnyomni, lemondóan sóhajtasz, és beletörődsz, hogy az igazság felszínre törjön, szétrombolja az önmagadnak építgetett hazugságfalakat, melyek a valóságot voltak hivatottak elfedni. Már minden mindegy alapon beismered magadnak, hogy mi az, ami rabságba ejtette tudatod, ami elborította a lelked. Ismered azt az érzést, mikor rájössz, hogy valaki, vagy valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire úgy istenigazában vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vágy szélviharként tombol benned? Utálod ezt a kicseszett világot, amiért ilyen sorsot juttatod osztályrészül neked, káromlod magadban Istent, s ezért bűntudatod van, mert tudod, ennyit sem érdemelsz, amennyit kaptál, mégis többre vágysz, valami olyasvalamire, ami távol van, elérhetetlen. Elkeseredsz, nem bírnál tükörbe nézni most, mert elborít a szégyen, utálod magad, mert belédhasít, hogy az egész eddigi életed egy pontosan felépített, művészien kimunkált rohadt nagy önámítás. Egy könnycsepp elindul a szemedből, lepereg az arcodon, s mikor megérzed sós ízét, a rettegés olyannyira elborít, hogy nem bírod tovább, felpattansz, kiugrasz ágyadból, szitkozódva elkezded róni a végeláthatatlan köröket a szobádban, csak mégy, közben törni zúzni szeretnél, nekimenni ennek az átkozott szar világnak, megküzdeni vele, harcolni. De nincs esélyed. Tulajdonképpen semmid nincs. Csak a fájdalom, és a hiány. A hiány. Az fáj.
Töltöttem magamnak egy italt, kimentem az erkélyre, és rágyújtottam egy cigarettára. A kő jeges hidege égette a talpam, meztelen testembe millió késként kapaszkodott bele a fagyos éjszaka, remegés rázott, a fogaim összekonccantak a pohár szélén, mélyen leszívtam a füstöt, és mint egy eszement, beszélni kezdtem magamban. Őrült vagyok? Igen, azt hiszem, igen. A szél felkapta a hangom, magával vitte, hogy hová, nem tudom, talán fel, a csillagokba, melyek fénye átpislogott a felhők fátyolának apró résein. Ahonnan immár Te vigyázol rám, pedig jobb lenne fordítva. És megint rámtör az a régi régi érzés: SZERETLEK, SZERETLEK ÖRÖKKÉ!
Szia drága !Szeretteink elvesztése,nekünk nagyon fáj.Rájuk emlékezzünk,gyüjtsunk egy szál gyertyát ,értük,és mindenkiért.
Luna
http://www.freeweb.hu/mjd/gyertya/gyertya.php
|
"Az embernek ének örzi az időt, az tartja számon minden eleinket. Hallass meg egy semmicske éneket, s szíve járását hallod az időnek."
Szép jó reggelt,napot:):)
Kati és Macsekok |
Mihail Lermontov Imádság
Ha sorsom néha megtapos s bú fogja szívem át, elmondok egy csodálatos igéjű mély imát.
Megnyugtató, áldott varázs árad belőle rám, s gyógyít a szent vigasztalás, míg mondogatja szám.
S egyszerre nem fáj semmi sem, gond és bú nem sebez, sírok, hiszek s nehéz szívem oly könnyű, könnyű lesz.
(Áprily lajos fordítása)
Szia Drágám Kívánok nagyon szép estét, és
Hetet, még ha egy szomorú napnak is nézünk elé. Szeretettel ölellek Zsóka
|
Drága barátném!
Nem felejtettelek el, de annyi minden van, a munkahelyen sem stimmelnek a dolgok. Szerdától már végre pihi..nagyon rám fér. Szeretettel gondolok rád és puszikállak:Isa:)
|
Drága Napsim! Ezúttal kép helyett engedd meg, hogy egy saját versemmel lepjelek meg! Fogadd olyan szeretettel, ahogy én hoztam! Bár a héten egy szomorú ünnepnap is van, mégis kellemes hetet kívánok! Szeretettel, Nyúlmami
Valahol messze
Valahol messze,
kanyargós utakon
döcög a vonatom.
Néhanap egyenes
hol fel, hol le
száguld a vonatom.
Életem csorba
üvegén át az út
borzasztó hosszú
nincs vége, s hogy
az eleje hol van?
A válasz bizonytalan.
Fák, erdők, mezők,
tengerek és folyók,
könnyek és mosolyok
suhannak tova
egy kis házikó,
s a szív oly tétova.
Valahol messze,
kanyargós utakon
várak és virágok,
vágyak és koszorúk,
a leszálló éj
üres lelkem helyén.
(Görögné Erika) |
"Állhatunk a föld bármelyik pontján, ugyanaz a csillagos égbolt tekint le ránk, és visszanézve: a menny egyforma távolságra van mindenkinek. Amíg szemem élvezheti e páratlan látványt, amellyel betelni nem bír soha, amíg a Napban, a Holdban és a csillagokban gyönyörködhetek, látva ébredésüket, kémlelve lenyugvásukat, egy vagyok velük, és egy vagyok azokkal, akik ugyanúgy részesei e nem mindennapi igézetnek: a természet, a világ, az élet, a lélek folytonosságának." Seneca
Szeretettel: semilin
Bocsáss meg, hogy ma semmi hét eleji vidítót nem tudok írni. Éppen ma van szeretett Édesapám halálának 8. évfordulója...
|
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [2202-2183] [2182-2163] [2162-2143] [2142-2123] [2122-2103] [2102-2083] [2082-2063] [2062-2043] [2042-2023] [2022-2003] [2002-1983] [1982-1963] [1962-1943] [1942-1923] [1922-1903] [1902-1883] [1882-1863] [1862-1843] [1842-1823] [1822-1803] [1802-1783] [1782-1763] [1762-1743] [1742-1723] [1722-1703] [1702-1683] [1682-1663] [1662-1643] [1642-1623] [1622-1603] [1602-1583] [1582-1563] [1562-1543] [1542-1523] [1522-1503] [1502-1483] [1482-1463] [1462-1443] [1442-1423] [1422-1403] [1402-1383] [1382-1363] [1362-1343] [1342-1323] [1322-1303] [1302-1283] [1282-1263] [1262-1243] [Korábbi]
| |
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|