"A SZERETET Nap,
amely bevilágítja lelkünk egyik felét.
A BARÁTSÁG Hold,
amely ragyogóvá teszi lelkünk másik felét.
Nap és Hold mindannyiunk számára fénylik,
hogy lelkünket felemelje,
gondolatainkat csillagmagasságokig röpítse."
Tatiosz
|
"Minden ember,
minden apró mozzanat
életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most
mit kezdesz velük, rajtad áll."
(Richard Bach)
|
|
|
|
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [2202-2183] [2182-2163] [2162-2143] [2142-2123] [2122-2103] [2102-2083] [2082-2063] [2062-2043] [2042-2023] [2022-2003] [2002-1983] [1982-1963] [1962-1943] [1942-1923] [1922-1903] [1902-1883] [1882-1863] [1862-1843] [1842-1823] [1822-1803] [1802-1783] [1782-1763] [1762-1743] [1742-1723] [1722-1703] [1702-1683] [1682-1663] [1662-1643] [1642-1623] [1622-1603] [1602-1583] [1582-1563] [1562-1543] [1542-1523] [1522-1503] [1502-1483] [1482-1463] [1462-1443] [1442-1423] [1422-1403] [1402-1383] [1382-1363] [1362-1343] [1342-1323] [1322-1303] [1302-1283] [1282-1263] [1262-1243] [Korábbi]
"Ősz lombjai is lehetnek szépek, sárguló, barnuló, vöröslő varázs. Csupán a lelkemben elmúló képek sanyvadó napsugár, hamvadó parázs."
Baráti szeretettel kívánok Neked szép hétvégét és kellemes pihenést. Ölel: Der Alte. |
Szeretettel gondolok rád:Costello
|
"... a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain."
"Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé."
"Semmi sem rendezettebb, mint az, amit a szeretet rendez el, és semmi sem szabadabb, mint amit a szeretet köt össze."
Szeretettel gondol rád: Rosy
www.goldrosa.try.hu |
Drága Barátném!
Nagyon kellemes hétvégét kívánok, és sok-sok puszit küldök:Isa:)
Ha kimondhatnám mit még nem mondtam, most elképzelem, s halkan suttogva utánad küldöm.
Utánad.
Túl a világon, Túl talán az életen, ezer nagy hegyen át, a mély tenger felett, kéklo ég alatt... ...Valahova messzire... Oda, ahol a kiáltott szó elnyugszik, mint fáradt madár, s arról álmodik: Vannak végtelenbe kiáltott örök szavak.
|
Az Ősz
Hűvös reggelen ébredek, A parton állok, mint egy kisgyermek, Nézem Én ott napfelkeltét, Hűvöset ott érzem, Bőröm reszket e hűvösben. Fa alatt Én megpihenek, Körülöttem sok levél, Melynek színe oly gyönyörű Aranylik, mint a méz. A fű is sárgul, fa kopaszodik, Éneklek Én és közben a Nap Felkél, ott távol a másik parton A völgy ölénél. Kedvem vidám, forog még a Föld. Este aztán hazatérek, mikor Nap Lekél, nézem Én az ablakomból, A naplementét, szemem csukom, Hallgatom, hogyan fúj a hűvös szél, Ősz hát nekem, oly gyönyörű egy szép
Évszak mely most nekem él, Élteti a sárga levélkét, Tücsök most már nem dalol ám, Mert hűvös van és fél, Elbújik hát szépen csendben a bokor Tövénél, bebújik a levél alá ott, Hol meleg van s nem fél, Még el nem elalszik Ő, ott halkan zenél!
Nyugodt és Szép Hétvégét Kívánok!Pihenj Sokat!:)
Barátod: [Szonja]
|
Szia Napsi!!
|
"Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem." (Mark Twain)
Kellemes, pihentető őszi hétvégét kívánok! Sok szeretettel gondolok Rád: Manócska |
Hozzám nőttél észrevétlenül,
Beépültél húsomba, vérembe, Itt élsz velem legbelül, Tested lenyomata beégett testembe.
Szemeid néznek vissza tükrömből, Mosolyod lebeg az éjszakában, Ajkad mesél vágyról, szerelemről, Ismertelek már egy más világban.
A szeretetnek vagy örök szelencéje, Flastrom az összes sebemre, Az odaadás forró, édes kemencéje, Nyugtató csók a lelkemre.
Nem tudunk semmit a jövőről, Csak tobzódunk önfeledten a mában, Pillanatokat lopunk az időből, S a végtelent leljük egymás karjában... SZÉP VIDÁM HÉTVÉGÉT PUSZI MARGÓ
|
Szia Drága.Szép álmokat kívánok neked.Kicsit beteg vagyok,két nap feküdtem.Neharagudj nem jelentkeztem.Puszikálak.Luna
|
Mára jó éjszakát kívánok, de holnapra szép napod legyen. Üdv: Der Alte. |
Drága Napsikám!!! Szép napot kivánok Neked. Sok sok baráti puszit küldök Neked:Irma
A SZERETET
Milyen egyszerű de hatalmas szó, szeretet, Melyről költők írtak szép verseket. Szeretni tudni nagyon nagy dolog, Mert elfedezi az oly sok és nagy bánatot.
Elfedi a csúfos szegénységet, Gátat vet az öntelt büszkeségnek. Nem rója fel a gonoszt senkinek, Segít hordozni a fájó nehéz terheket.
A szeretet tartja őssze a világot, Mégis ő az aki szerzi a barátot. A szeretetet csak az nem ismeri, Aki a gonoszt, azaz a sátánt szereti.
Pedig meghallani őt olyan egyszerü, Ahol jelen van ott van boldogság és derü. Letörli az arcról a fájó könnyeket, Keserüség helyett szerez boldog perceket.
Erről tanít isten szent Ígéje, Általa van a szívnek boldog békéje.
CsehGábor
|
Csütörtöki vidító!
Ha valakire haragszol, sokat segít, ha nyugodtan leülsz és elgondolkozol rajta...
Puszillak : semilin |
Szép napot kívánok: Mado
|
egy ölelésre be kuk szia.vali.
|
Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyü, síma, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyujtják sorban a napfényü gázt; vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát; vagy épp a vízi városban, a Riván hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze multba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is: ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted: csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?
Kati és Macsekok |
"Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. "
Szeretettel: semilin
Új menüpont oldalamon: Kabaré Letölthető régi rádiókabarék, jó szórakozást! |
|
tignor István
Ősz
Minden arany már, a Napsugár is, mely ontotta kincsét egész Nyáron át nézd, sok falomb, levél fáradtan hintázik az őszi széltől, lehullni, pihenni vágy...
Piros bogyók csüngnek csontváz-ágon, társuk a lomb alig takarja őket várják a sorsuk, s egy szeles nappalon lehullva földre, adnak új életet...
Arany tutajként sodródik a vízen hajtva a széltől egy árva falevél, táplálta anyját rövid kis életében, most letette sorsát... tovább már nem remél...
Szép most az Ősz. Akárha köddel érkezik egy hűvös hajnalon, s miíg fázósan bújunk össze a csípős esőben, a Föld készül. Mereng új Tavaszon
vidám szép napot puszi Margó |
[Friss hozzászólások] [Későbbi] [2202-2183] [2182-2163] [2162-2143] [2142-2123] [2122-2103] [2102-2083] [2082-2063] [2062-2043] [2042-2023] [2022-2003] [2002-1983] [1982-1963] [1962-1943] [1942-1923] [1922-1903] [1902-1883] [1882-1863] [1862-1843] [1842-1823] [1822-1803] [1802-1783] [1782-1763] [1762-1743] [1742-1723] [1722-1703] [1702-1683] [1682-1663] [1662-1643] [1642-1623] [1622-1603] [1602-1583] [1582-1563] [1562-1543] [1542-1523] [1522-1503] [1502-1483] [1482-1463] [1462-1443] [1442-1423] [1422-1403] [1402-1383] [1382-1363] [1362-1343] [1342-1323] [1322-1303] [1302-1283] [1282-1263] [1262-1243] [Korábbi]
| |
|
|
Tamás István
Angyaltánc
Rongyos felhők hátán, lóbálom a lábam,
alattam zöldruhát ölt magára a völgy.
Angyaltáncot járok a napsugarával,
Istenem, de csodálatos fentről a föld.
Tündéres
|
Tamás István
Táncoló angyalok
Mikor már fáj minden,
s ölembe hajtja le fejét az ég!
Indulnék, de még nem lehet,
úgy érzem, mindenből elég!
Mikor másként dobban szívem,
testem elhagyja a lélek,
rohanok végig a tejúton,
táncoló angyalokhoz érek.
Ők vidáman dalolva, ölelve
visznek isten Göncölszekerén,
csillagok közt a felhők hátán,
ahol rám ragyog, ezer csillagfény!
|
|
|